Menü Bezárás

Hogyan tovább oktatás? – 1. rész

Az Élet Akadémia négy részes, oktatásról szóló cikksorozatában először a tolerancia kerül terítékre.

2020 tavasz…felforgatta és forgatja az élet minden területét egy apró kis élősködő. Az oktatás kiemelt terület, ahol óriási lehetőség előtt állnak a résztvevők, legyen Tanár, diák, szülő.

A digitális oktatás egyszerre lehet játék és mélyreható tanulás, amelyben a hagyományosan vett számonkérést és a puskázást el lehet felejteni. Sok szakember úgy véli és egyetértek, annak nincs értelme, hogy a frontális oktatást vigyék át a digitális térbe. Amire szükség van: tolerancia, nyitottság, rugalmasság, módszertani sokszínűség.

Toleránsan a gyerekeink felé

Persze, hogy most azt hiszik, hogy szabadságon vannak és nem akarnak tanulni. Segíteni kell nekik benne. Fontos megértetni a helyzetet, azt, hogy szükség van az önállóságukra, arra, hogy akár többet segítsenek a család életében úgy általában is, viszont, ha ügyesek, valóban több szabad idejük lehet játékra, sportra vagy amit éppen szeretnének csinálni. Nagyon sok gyereket most tanítanak meg tanulni.

A gyerekeknek sokkoló mennyi házi feladatot kapnak, ami lehet nem is igaz, csak most egyben kapják meg az órai anyagot és a házit és a kettő együtt sok. Segíteni kell őket priorizálni, feladatokat felosztani. Ha viszont belegondolunk, hihetetlen sokat nyernek is a gyerekek, sok ember felnőttként is még tanulja ezt, most, ha ügyesek vagyunk szinte észrevétlenül megtanítjuk őket. Biztos az is kijön most jobban a családokban, hogy maga a szülő mennyire rendezett, ő maga mennyire tud határidőre dolgozni, feladatokat sorrendbe rakni. Sok szülőnek magának is egy fejlődési lehetőség ez a mostani helyzet.

Toleránsan a tanárok felé

Akik eddig egy teljesen más rendszerben dolgoztak, azok egyik napról a másikra nem tudnak átállni. Ne bénázzuk le a Tanárt gyerekeink előtt, ha nem tud elsőre belépni a zoom, teams vagy skype felületekre, elírja a google classrom kódjait s ha egy hét után nem tud dolgozatot íratni a Redmentán és nem készít tankockákat a learnings apps vagy más felületeken. Azt se várjuk el, hogy video chat-et vezessen lazán, mosolygósan, színész és előadó legyen egyszerre bejátszva mindenféle animációkkal teletűzdelt prezentációkat, melyeket előtte természetesen még el is készített. A legtöbb esetben ő is szülő, anya, apa, saját gyerekének Tanára ….

Viszont a Tanár is kezdjen el kommunikálni, kérni, ha elakad szülőtől, gyerektől és nem utolsósorban Tanár kollegáitól. A távoktatás nem ma született bárány. Felsőoktatásban résztvevőkkel beszélgetve kiderült, hogy van olyan felület (coospace), ami az oktatás minden szeletét egy rendszerben integrálja. Nem kell letölteni hozzá semmit, nincsenek meghívók. Ennek ellenére, ahány tanár annyi rendszert használ, és nagyon megbonyolítja, hogy kinek milyen felületen mit kell beadni, jelen lenni. Sokkal egyszerűbb és következetesebb lenne, ha mindenki egy rendszert használna, nem véletlenül vannak a nagy cégeknél egységes vállalatirányítási rendszerek.

A másik nagy probléma a digitális oktatásban, hogy vannak olyan tanárok, akik alapesetben nem tanítanak levelezőn, távoktatásban, ezért nincsenek „használható” anyagaik, amit kiküldhetnének, csak 100 diából álló ppt-k, amik semmivel sem hasznosabbak egy könyvnél.

Ebből következik, hogy egy tantárgyat párhuzamosan több oktató is tart, de a digitális oktatás miatt teljesen másképp, van, aki rendesen megtartja online térben az órát és még fogadó órája is van, van, aki pedig csak szétküldi azt a diasort, amit az órán lepörgetne. Így van, aki több lehetőséget kap az anyag elsajátítására, de persze a számonkérés az nem differenciált.

Most itt a lehetőség, hogy modern anyagok szülessenek, olyanok, amiket átrakva a digitális térbe nagyon megkönnyítheti a Tanár életét is. Emellett halkan mondom csak, szeretném, ha nem így lenne, de van rá esély, hogy az időszakos karantén időről időre visszatér, szükség lesz ezekre az anyagokra.

Toleránsan a szülők felé

Persze segítünk, de egyszerre vagyunk szülők, home office-ban dolgozó munkatársak, anyák, apák, nagymamák, nagypapák, baby sitterek, szakácsok, konyhai dolgozók. 🙂

De a szülő is gondolkozzon el, mi az, amit most be kell vezetni a család életébe és mi az, amit el kell engedni. Biztos vagyok benne, hogy születnek olyan megoldások, amiket nem hagyunk el később sem, mert most az éles helyzetben sokkal tisztábban látszik mi a fontos és mi a nem. A járványhelyzet kiemeli a dolgok lényegét, s legfőképpen igazi karakterét családban, munkában, tanulásban.

Ebben a mindenki számára új helyzetben, a digitális oktatás adta kihívások közepette, meg kell tanulnunk nekünk szülőknek hatékonyan együttműködni a tanárokkal, együtt fejlődni, javaslatokat adni egymásnak, ha valami nem megy, akkor azt asszertívan jelezni. Ne csak a szokásos 2-3 szülő szólaljon fel, hanem mondja el mindenki az építő jellegű javaslatait, mert most van lehetőségünk pozitívabb irányba terelni az oktatást közösen.

Összességében tehát nagyon fontos, hogy megértőek legyünk egymással, mind a gyerekekkel, tanárokkal és szülőkkel. Ez a helyzet mindenki életét megbolygatja, és egy új életvitelhez való alkalmazkodást igényel.

Deák Andrea