A diplomát kézhez kapva sok fiatal szembesül azzal, hogy bizony nem is olyan egyszerű a helyzetük. Vannak, akiknek az okoz gondot, hogy nem találnak állást, míg mások épp a merev és monoton, reggeltől estig tartó munkától és a sok szabálytól, alkalmazkodástól szenvednek. A kapunyitási pánik nem új jelenség a szakemberek szerint, még ha másként is hívták korábban, már csaknem fél évszázada foglalkoztatja a pszichológusokat ez a javarészt 25 év körüli fiatalokat sújtó probléma.

 

Túl sok a szabály

A huszonévesek többsége nem érzi elég motiválónak a munkáját. Tisztában vannak azzal, hogy a cégek nagy részét nem érdekli a személyiségük, sokkal inkább a haszon maximalizálása a céljuk. Ez pedig sok esetben együtt jár az alkalmazottak túlterhelésével, a sok stressz pedig nemcsak a munkahelyen nyomasztja az érintetteket, hanem otthon vagy épp szórakozás közben is, nem tudnak igazán kikapcsolni, pihenni. Bármennyire is lelkesítő egy új munka, sokszor hamar elillan a varázs, és marad a monoton, reggel 9-től este 6-ig tartó munka. Ráadásul az utóbbi években egyre több helyen voltak komoly leépítések, így nem is érezhetik magukat biztonságban az alkalmazottak. Inkább több feladatot vállalnak, csak hogy minél elégedettebbek legyenek velük a döntéshozók, és ne tőlük váljanak meg, ha elbocsátásra kerülne sor. Aligha erről álmodtak az egyetemista, főiskolás évek alatt.

Folyamatos pörgésben

Míg a mostani nyugdíjasok egy részének csupán egy-két munkahelye volt egész élete során, a mai pályakezdőknek vélhetően tucatnyi cégnél, intézménynél kell majd bizonyítaniuk, hogy mennyire rátermettek, képzettek. Eközben pedig alkalmazkodva a munkaerőpiac igényeihez és a technika fejlődéséhez, folyamatosan képezniük kell magukat, hogy lépést tudjanak tartani. A fiataloknak fel kell készülniük az élethosszig tartó tanulásra, ami nemcsak időigényes, de bizony nem is olcsó mulatság.

Phil-Haney-with-his-parents

Munkatapasztalat nélkül jóval nehezebb

Azok a fiatalok birkóznak meg a legkönnyebben a pályakezdés idejére tehető krízissel, akik már a diákéveik alatt gondoltak a jövőjükre, és felismerték, hogy gyakorlat nélkül nehéz lenne boldogulni. Ha valaki már egyetemistaként, főiskolásként szakmai tapasztalatokat szerez, és kipróbálja magát munkahelyi környezetben, jóval szerencsésebb helyzetben veheti át diplomáját, mint a hasonló tapasztalatokat nélkülöző társaik. Ma már számtalan ösztöndíj lehetőség kínálkozik, tovább lehet növelni az esélyeket külföldi tanulmányokkal vagy szakmai gyakorlatokkal. A leginkább azok szoktak elkeseredni, akik piacképtelen diplomát szereztek. A szakemberek szerint önmagában még semmi gond nincs azzal, hogy olyasmit tanultak, amire nem annyira nyitott a munkaerőpiac, ám akkor célszerű másféle gyakorlatra, ismeretre vagy valamilyen különleges tudásra is szert tenni. Ilyen lehet például egy ritka nyelv ismerete, de a megnyerő, segítőkész személyiség is sokat nyom a latba.

Főleg a fiatal értelmiségieket érinti

A szakirodalom szerint a kapunyitási pánik elsősorban a 25 év körüli diplomásokat érinti. Ők azok, akik már 1-2 évet eltöltöttek a pályán, és már nem találják olyan vonzónak a kiválasztott szakmát, mint amilyennek első pillanatban gondolták. Motiválatlanná válnak, és kilátástalannak látják a helyzetüket. Nem tudják eldönteni, hogy váltsanak, vagy maradjanak. A szakemberek tapasztalatai szerint nem ritka, hogy valaki 180 fokos fordulatot vesz, és egészen másba vág, mint amit eddig csinált. Ekkor döbbennek rá arra is, hogy nem is olyan egyszerű előrejutni az életben, mint hitték. Hosszú évekig kell dolgozni egy garzonlakásért is, és a napi megélhetési költségek felemésztik a fizetés nagy részét. Még nehezebb helyzetben vannak azok, akik nem is találnak állást.

Mik a jelek?

Ha a fiatal késlelteti a diploma megszerzését, halogatja az utolsó vizsgáit, a szakdolgozat leadását, akkor gyanakodhatunk, hogy kapunyitási pánik állhat a háttérben. Az időhúzás ugyanis tipikus „tünetnek” számít, a diákok így próbálják kitolni a döntést, miközben jellemzően aggodalmat éreznek a jövőjük miatt. Az sem ritka, hogy depressziós tünetekkel jár együtt a krízis. Gyakran a kiégést kísérő tünetek jelennek meg.

Mindig van megoldás

Akkor sem reménytelen a helyzet, ha már felütötte a fejét a probléma, ám mint minden esetben, itt is jobb a megelőzés. Ha valaki már diákként kipróbálja magát a munka világában, és megtalálja azt a foglalkozást, amely örömet okoz számára, akkor akár teljesen ki is védheti a kiégést. Nem az adott szakterület anyagi vagy társadalmi megbecsültsége a fontos, hanem az, hogy számunkra tartalmas és kihívásokat tartogató-e a munka. Ha arra jutunk, hogy nem, akkor sem kell kétségbe esünk. Át kell gondolni a lehetőségeket, és ha van rá mód, akkor váltsunk bátran! Nem feltétlenül kell hivatást módosítani és újabb tanulmányokba kezdeni, lehet, hogy arra jutunk, hogy magát a munkát szeretjük, csak az adott munkahelyünkkel nem tudunk megbarátkozni. Ebben az esetben elegendő szétnézni az álláshirdetések között, és megpályázni a kiválasztott munkákat. Ha pedig nem tudjuk, hogy merre tovább, kikérhetjük szakemberek véleményét is.

rtzu

Sokakat érint

Sok fiatalt érint ez a jelenség. Az egyik bank pályakezdők jólétét vizsgáló felmérése szerint a 21 és 29 év közötti fiatalok jelentős része nem tud vagy nem akar elszakadni a családjától.A budapestiek háromnegyede, a kisebb városokban élők 29 százaléka tart fenn önálló háztartást, a többiek még nem repültek ki a családi fészekből.

Tippek a megelőzéshez:

  1. Már az egyetem vagy főiskola alatt kezdjünk el dolgozni!
  2. Töltsünk el néhány hónapot külföldön is!
  3. Ne halogassuk az iskola befejezését!
  4. Érdeklődésünknek megfelelő szakmát válasszunk!
  5. Ha nem motivál a munkánk, keressük más szakterületet!
  6. Ápoljuk baráti kapcsolatainkat!
  7. Válasszunk személyiségünkhöz illő hobbikat!

Forrás: Felvi.hu

Hozzászólok