Munkahelyi életünk során kétfajta stressztípussal találkozunk. Az egyik a „jó stressz”: motivál, ösztönöz, ezt érezzük, amikor kihívásokkal találkozunk, amikor magával ragad a versenyszellem, vagy akkor is, amikor izgulva készülünk az esti randira. „Rossz stressz” a túlzott – állandósult – stressz, amely nyomást gyakorol ránk és a testünket folyamatos, intenzív védekező állásba kényszeríti biológiai értelemben. Olyan ez, mintha menekülnénk valami elő, akár folyamatosan. Ez utóbbi jelentős egészségügyi következményekkel is járhat. Vajon van választásunk abban, hogy mennyi stresszben és azon belül is melyik fajtából legyen részünk?

Mi a stressz?

Napjainkban nagyon sokszor halljuk ezt a szót, pontosítsuk hát az értelmét! Akkor kerülünk stresszes állapotba, ha pszichológiai vagy fiziológiai jóllétünket veszélyeztető eseménnyel találkozunk. A stresszt kiváltó tényezőket, azaz ezeket az eseményeket stresszoroknak nevezzük. (Negatív) Stresszor lehet egy veszélyes helyzet, baleset vagy egy valódi tűzriadó az irodaházunkban (ez a fiziológiai jóllétünket veszélyezteti), de az is, ha úgy érezzük, nem tudjuk a feladatunkat határidőre befejezni, és ezért elmarasztalást kaphatunk a főnökünktől (ez a pszichológiai állapotunkat, azaz lényegében a jókedvünket befolyásolja.).  A pozitív stressz jó élményekhez kötődik, izgulunk, hogy a másnapi kézilabdameccset vagy teniszpartit megnyerjük-e, vagy a szívünk a helyéből kiugrik az esti randira gondolva…

Kiugrik a szívünk… ?

A stressz másik oldala a kiváltó hatásokon kívül a testünk reakciója. Mi történik a testünkben akkor, amikor vészhelyzetbe kerülünk? (Itt elsősorban a negatív stressz okoz problémát.)
A reakciónk ezekre a helyzetekre lényegében egy „ősi program”, amelyet az evolúció során is végig sikerült megőriznünk. Évezredekkel ezelőtt ez a program jelentős szerepet játszott abban, hogy az őseink a természet erőivel, azaz leginkább a mamutokkal meg tudjanak küzdeni. Amikor ugyanis a mamut elől kellett futni, ugyanazt a programot „kapcsolták be” ők, mint amit ma mi teszünk egy-egy ilyen határidőcsúszásnál.

 newego_LARGE_t_1101_54199631

Szerveink akcióban

Szinte minden szervünk részt vesz ebben az akcióban, abból a célból, hogy minél nagyobb eséllyel megússzuk a mamuttal való találkozást. A májunk több cukrot termel, hogy az izmainknak legyen elég tápanyaga. Különféle hormonok szabadulnak fel, hogy a zsír és a fehérjék gyorsabb feldolgozását elősegítsék. Ebből következően gyorsul az anyagcserénk, ezzel előkészülve a nagyobb energiaigényre. Növekszik a szívritmusunk, a vérnyomásunk, a légzésszámunk, megfeszülnek az izmaink (hiszen a testünk azt hiszi, mindjárt futnunk kell!) Ezzel szemben a nélkülözhető tevékenységeket takarékra állítjuk, így az emésztésünk lassul. A nyálkatermelés is csökken (kiszárad a szájunk), hogy a tüdőnkbe vezető utak minél szélesebbé válhassanak. Endorfint, azaz fájdalomcsillapító hormont kezd termelni az agyunk arra az esetre, ha megsérülnénk. A lépünk több vörösvérsejtet termel, hogy az oxigénellátásunk megfelelő legyen a nagy igénybevétel során is. A csontvelőnk növeli a fehérvérsejt-kibocsátást az esetleges fertőzések leküzdésére.
Ha egy autót veszünk párhuzamként: ez az állapot olyan, mintha első sebességi fokozatban nyolcezres fordulatszámmal nyomnánk a gázpedált, mielőtt elindulunk. Vajon jó ez az autónak? És nekünk, a testünknek?

A hosszú távú negatív stressz hatásai

Természetesen nem. Az imént felsorolt szervek hamarabb elhasználódnak így (ahogy az autónk sem bírná folyamatosan egyesben sokáig), sőt, ha folyamatosan stressz alatt vagyunk, az immunrendszerünk is legyengül, így könnyebben leszünk betegek. A hosszú távon stressznek kitett embereknél szív-, és érrendszeri elváltozásokat, emésztőrendszeri problémákat diagnosztizálnak a leggyakrabban. (Hasonló a helyzet pozitív stressz esetén is, de valamilyen oknál fogva pozitív stressz-állapotban ritkán maradnak meg az emberek hosszú távon. Pozitív hosszú távú stressz lehet egy szenvedéllyel teli nagy szerelem is. Ilyen esetekben nem szoktak hozzám fordulni segítségért, meg kell valljam, eddig csak a negatív stressz hatásaival kapcsolatos kérdéseket kaptam… Ennek ellenére úgy gondolom, az is nagyon megterhelő tud lenni, ha folyamatosan ezerfokos tűzben égünk.)

Teenage girl looking thoughtful about troubles in her life.

Mit tehetünk a stresszhatások ellen?

Ennél a kérdésnél célszerű arra is válaszolni, vajon mi sodor minket az állandósult negatív stressz felé?

Kerüljük el a teljesítménykényszert!

Nagyon sokszor túlvállaljuk magunkat, mert nehezen fogadjuk el a határainkat, pedig azok mindenkinek vannak. Inkább a munkánk minőségével tűnjünk ki, mint mennyiségével! Főnökként tanuljunk meg delegálni, beosztottként nemet mondani, ha az szükséges. Ne fogadjuk el azt a helyzetet, amikor a nem jól szervezett feladatoknak a testünk, a lelkünk állapota fizeti meg az árát! Ha mindenképpen szükséges egy ilyen túlterhelt állapotot fenntartani, szabjunk magunknak határidőt, ameddig ezt az extra erőfeszítést hajlandóak vagyunk megtenni. Legyünk fontosak saját magunknak!

Javítsuk szervezési készségeinket!

Tanuljuk meg beosztani az időnket, a rendelkezésre álló időnket pedig hatékonyan használjuk ki! Ehhez hasznos segítség lehet egy időgazdálkodási tanfolyam elvégzése.

Ismerjük meg jobban önmagunkat!

Vajon ez az a munkakör, amiben a legszívesebben dolgozunk, ez az „álmaink állása”? Amikor olyan feladatot végzünk, ami örömet okoz: repül az idő, és lelkileg is gazdagabbak leszünk tőle. Ez az öröm energiát ad ahelyett, hogy elvenné tőlünk, ahogy a „nemszeretem feladatok” teszik. Természetesen kell végeznünk „nemszeretem feladatokat” is, de a kettő arányát úgy állítsuk be, hogy több legyen az öröm az életünkben. Hisz a saját életünkben mi vagyunk a főnökök!

655517

A hobbi sokat segít!

A stressz alatt levő emberek közös jellemzője, hogy abbahagyják szabadidős tevékenységeiket, a hobbijukat. Pedig ez kikapcsol a napi problémákból, és energiát ad. Mi az, amit Ön évekkel ezelőtt abbahagyott, pedig nagyon szerette csinálni? Kezdje újra! Nevezzen ki egy napot a héten, amelyik délutánján ezzel a hobbival foglalkozik, és az a délután legyen „szent”! Ha eddig nem volt hobbija, keressen egy olyan tevékenységet, amit szívesen végez!

Tartsuk karban a testünket!

“40 percet futni azt jelenti, hogy negyven percig  szabadságra mész a problémák elől!” A testmozgás az ellenálló-képességünket is növeli, emellett kiegyensúlyozottabbá tesz. A legtöbb feszültséget le lehet vezetni mozgással. Javasolom a szabad téri futást, biciklizést, sétát, nekem ez nagyon bevált. Egy óra az erdőben nálam a hét fénypontja!

Célszerű az esték kihasználása is a napi stressz csökkentésére. Egy forró fürdő (esetleg aromaterápiával), egy (!) pohár finom bor egy gyertya mellett sokat segít az ellazulásban. A napok utolsó ébren töltött óráját szenteljük a nyugalomnak, az események lecsengési idejének! Tervezzük meg, mivel töltjük el! Nagyon jó módszer erre a jógázás, az autogén tréning is.

Töltsünk együtt minőségi időt a párunkkal, a barátainkkal!

Nagyon jó feszültség-levezető módszer a beszélgetés. Nevezzünk ki erre is egy estét a héten, amit a barátainkkal, a kedvesünkkel töltünk! Valószínűleg erre nekik is szükségük van, sőt: valamit kell mesélni az unokánknak is!

Van választásunk abban, hogy hogyan bánunk önmagunkkal, a saját testünkkel! A testünk egy olyan nagyszerű műszer, amely kopik, és karbantartásra szorul. Figyeljünk és vigyázzunk rá, hogy sokáig szolgálhasson minket!

Forrás: Harmonet

Hozzászólok