Álláshirdetések tucatjai kérik a kitűnő kommunikációs készséget, néha úgy érzem, hogy csak divatból, mert a hirdetők sem tudják pontosan megfogalmazni, mit is értenek ezalatt.

Emellett a legtöbb álláspályázatban benne van hogy “kitűnő kommunikációs készséggel rendelkezem”, mivel a legtöbb sablon tartalmazza ezt az univerzális mondatot. Majd jön a jelölt állásinterjúra, és nemhogy nem kommunikál jól, de kifejezetten rosszul adja elő magát. Persze a cégek sincsenek a helyzet magaslatán (erről majd külön megemlékezem egy következő posztban), ha kommunikációról van szó, így a két fél elbeszél egymás mellett.

Interview-Tips-Eye-Contact1

Jól ábrázolja ezt az alábbi kis párbeszéd:
– Kérhetek egy szelet kenyeret?
– Kérhetsz.
– Adnál?
– Adnék.
– És adsz is végre?
– Ha kérsz, adok.
– Kérhetek?
– …

A beszélgetést egy kissé pihentagyú ismerősöm követte el kollégiumi szobatársával. Arra próbált rávilágítani társának, hogy konkrétan mondja már meg végre, mit akar, mert ha a másik félre bízza a találgatást, nem biztos, hogy célt ér. A jó kommunikációs készség egyszerűen arról szól, hogy megfelelő stílusban, világosan képesek vagyunk közölni, amit akarunk, és meghalljuk, megértjük a közlésünkre adott válaszokat.

Ez a hiba figyelhető meg időnként a HR és a jelöltek közti kommunikációban. Egyik fél sem tudja megfelelően kommunikálni az elvárásait, céljait, feltenni a kérdéseit. Tipikus hiba álláskeresői oldalról, mikor a motivációs levélbe beírják, hogy “olyan munkahelyet keresek, ahol kamatoztathatom képességem, tudásom” vagy hasonlót (ezúton “üdvözlöm” eme idétlen sablon megalkotóját). És mégis, milyen az az “olyan”? Támogatják a tanulást, saját képzéseik vannak, segítik a szakmai fejlődést, egyre nehezedő feladatokat bíznak a munkavállalóra? Vagy?

Tipikus hiba HR-es részről, ha megkérdezik, “miért jelentkezett hozzánk?” Például azért, mert ti meghirdetettek egy állást. De ha azt kérdezné, hogy miért gondolja a jelölt, hogy jó erre az állásra, miben érzi erősnek magát, akkor talán lehet egy információdús kommunikációt kezdeményezni.

Állásjelentkezésnél nem működik, hogy célozgatunk, sugallni próbálunk dolgokat, és várjuk, hogy a másik fél kitalálja, mit szeretnénk. Az egyenes, udvarias kommunikáció működik.

Ha a jelölt jól kommunikál

A jelöltek kommunikációs készségeit legelőször a motivációs levéllel lehet felmérni, mert ez az első anyag, ami a hirdető kezébe kerül róla. Jól érvel-e maga mellett, megértette-e miről szól a hirdetés (persze ennek feltétele egy értelmes hirdetés). Erőltetett, furcsa körmondatokban fogalmaz-e, vagy világosan, érthetően. Milyen megszólítást használ, milyen aláírást? Van-e közlendője, vagy csak letudta valami sablonból a motivációs levelet? Az állításait alátámasztja-e példákkal? Interjún képes-e megválaszolni azt a kérdést, miért akar boltos/üzletkötő/asszisztens lenni? (mert eddig is ezt csinálta, ezt tanulta, a szüleitől ezt látta, szereti csinálni) Az idétlen kérdéseknél jól kivágja magát, vagy felháborodik, zavarba jön?

Hogy mindenkinek jól menjen: A kommunikációs készség elemei

  • Gondolatok

A motivációs levél írásánál örök kérdés a jelöltektől, hogy “de hát mit írjak?”. Azt, amit magadról, a megpályázott állásról, és ezek kapcsolatáról gondolsz. Nem is a gondolatok szoktak hiányozni, hanem a merészség, hogy ezeket le is merje írni a jelölt. Magát kell dicsérnie? Érvelnie kell maga mellett? Igen, de kedvenc gumicsontom, hogy a poroszos oktatás, amiben felnőttünk, kiölte belőlük ezt, és valamilyen félreértelmezett szerénység folytán nem mernek pozitívan nyilatkozni magukról emberek. Igenis meg kell írni, hogy nagyon értünk az adott témához, azért pályáztuk meg az állást, mert már ilyenolyan eredményeink vannak ezen a területen, vagy kezdőként azért, mert ez nagyon megfelelne a karakterünknek, hiszen mindazt tudjuk, ami az álláshoz kell, sőt…

  • Beszéd

A gondolatok szóbeli kifejezése. Ehhez céltudatosság kell, önismeret, önbecsülés, mert gyakori, hogy a jelöltnek vannak értékes közlendői, de valamiért elbátortalanodik, nem meri elmondani ezeket, inkább a jónak hitt sablonokba kapaszkodik, megpróbálja kitalálni, mit várnak tőle. Ez egyenes út a kudarchoz. Vegyük észre, hogy nem a kérdezőnek kell megfelelni, hanem a saját gondolatainkat elmondani. Így biztosíthatjuk, hogy nekünk megfelelő környezetbe kerülünk. Ha valakinek nem szimpatikus, amit, ahogy gondolunk, mondunk, akkor abból később is konfliktus lesz. Emellett a megfelelő szavak használatához olvasottság szükséges, a közlés megfelelő idejének megtalálásához figyelem.

  • Figyelem + a hallgatás képessége

A legtöbb jelöltből ez hiányzik! Szinte minden interjú úgy kezdődik, hogy az interjúztató ismerteti a céget (a leendő munkáltatót, és ha közvetítő, akkor a saját közvetítő cégét is). Az itt elhangzottakra érdemes nagyon figyelni, esetleg a végén visszakérdezni egy-két dologra. Komoly hiba, hogy ha jelöltünk felkészült az interjúra, és elmondja jól, amit eltervezett, felteszi kérdéseit,de a válaszokra nem figyel. Saját magának árt, ha az interjúztatónak nem hagy elég terepet, akkor is, ha kényszeresen beszélni akar. Ne kezdjen el csak azért beszélni, mert mondandója befejeztével az interjúztató továbbra is figyelő, hallgató pozícióban marad (ócska trükk, de használják). Ilyenkor bírni kell a csendet, jelezvén, nincs több mondandód a témáról.

  • Testbeszéd

Erről akár könyvnyi terjedelemben is lehetne írni, röviden csak ismételni tudom magam. Ne pózolj, ne erőlködj, légy természetes. Akkor a testbeszéded is azt fogja üzenni, amit a szavaid.

A kevésbé jól kommunikáló jelölteknek az a jó hírem, hogy a megfelelő kommunikáció tanulható. Fel lehet előre készülni kérdésekkel, illetve az állásinterjú-kérdések nagy része is ismert, a válaszokat előre át kell gondolni. Értelmes kiválasztásnál “belefér” egy ügyetlenül kommunikáló jelölt, ha kiderül róla, hogy egyébként a szakmájában jó, és a csapattal sem lesz baja. Legfeljebb majd továbbképzésre küldik, vmilyen kommunikációs tréningre – valahogy így működik a jó HR egy jó cégnél.

 

Forrás: HR Portál