A legtöbb munkavállalónál idővel elérkezik a kiégés, ennek pedig az az elsődleges oka, hogy eleve nem jól választott magának szakmát – mondja Leukó Ferenc ügyvezető tanácsadó, tréner. A szakember szerint a helyes pályaválasztás alapja az önazonosság, ám ritkán van ennek a képességnek birtokában egy pályaválasztás előtt álló, 18 éves fiatal. Épp ezért jó ha tudjuk, hogy nem feltétlenül kell az adott hivatásnál maradnunk, ha nem válik be, illetve, hogy igenis elkerülhető a kiégés, melynek jelei bizony már az első munkával töltött években előjönnek.í

 

Eleinte kifejezetten „hasznos” a kiégett munkatárs


„Sokszor már akkor is rég a kiégés állapotában vagyunk, amikor még fel sem merült bennünk, hogy baj lehet” – mondja Leukó Ferenc. Több szakasza van ugyanis ennek a jelenségnek, és az elején ez nem negatívan befolyásolja a munkánkat, hanem inkább azt eredményezi, hogy sokat dolgozunk, többet, mint korábban. Évekig elhúzódhat ez a stádium, amely tulajdonképpen még kedvező is a munkaadóknak, hiszen azt látják, hogy terhelhetők vagyunk, jól álljuk a sarat, sok feladatot ránk lehet bízni – vallja a szakember. Biztos mindenki ismer olyan munkatársakat, akik éjjel is válaszolnak a céges e-mailekre, vagy épp hétvégén is fel lehet hívni őket munkahelyi ügyekkel, bármikor örömmel rendelkezésre állnak, esetleg este hat helyett nyolcig is bent maradnak az irodában. Ők már ebben a szakaszban vannak Leukó Ferenc szerint. Valójában ekkor már nem szeretjük a munkánkat, belefáradtunk a feladatokba, de még hajt minket a megfelelési kényszer, vagy a tudat, hogy muszáj dolgoznunk a családunk vagy akármi más miatt.

814329

A második fázisban jön az állandó betegeskedés


A következő stádium viszont már jóval kellemetlenebb ennél, hiszen ott a testünk is jelez, a sokszor kizsákmányolt, elhanyagolt szervezetünk benyújtja a számlát, és elkezd tiltakozni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre többször esik ágynak a munkavállaló, kedvetlen, gyenge, és csökken a teljesítménye. Ez viszont már feltűnik a munkaadónak, és számára ez már korántsem olyan pozitív hatású, mint az előző volt. Munkahelye válogatja, hogy mi történik ilyenkor. Ha speciális szaktudása van az alkalmazottnak, amiért nem egyszerű őt pótolni, és esetleg a cég is kisebb, személyesebb a légkör, akkor előfordulhat, hogy a vállalkozás HR-es munkatársa vagy épp a főnök elbeszélget a kollégával, átgondolják, hogy mi lehet a megfelelő megoldás, esetleg lehet módosítani valamelyest a munkakörön, időbeosztáson, felvetődhet az is, hogy a hét bizonyos napjain otthonról dolgozzon a munkatárs. Ám ne legyenek túlzott illúzióink! Ez azért nem tipikus helyzet. Az esetek túlnyomó többségében így vagy úgy, de megválnak az alkalmazottól. Lehet, hogy úgy, hogy ez még jogosnak is tűnik. A kiégett munkatársak ugyanis gyakran ingerlékenyek, nem olyan együttműködőek, elkéshetnek, sűrűbben hibázhatnak, ami indokként szolgálhat, ha meg szeretnének válni tőle.

Gyakran kirúgás a vége


Leukó Ferenc szerint akármelyik is történik meg, egyik sem ideális. Az sem jó, ha a munkatárshoz ragaszkodnak, épp ezért megtartják, csak épp másként foglalkoztatják. Az okok ugyanis az esetek többségében mélyebben húzódnak. Ritkán fordul csak elő, hogy valakinek azért nem felel már meg a munkája, mert nem szeret reggel korán bemenni, vagy mert az iroda nem túl világos. Általában az okozza a problémát, hogy eleve nem olyan hivatást választottunk, ami nekünk való. Az is lehet, hogy a pályaválasztáskor még nem volt kellő önismeretünk, ám az idők folyamán ez kialakult, és azzal szembesültünk – sokszor nem is tudatosan -, hogy nem nekünk való a munkánk. Ám a hitel, a család eltartása, a válság vagy épp más külső körülmények arra késztettek minket, hogy ne váltsunk, hanem maradjunk a régi helyünkön. Ilyenkor az sem megoldás, ha ugyanazt a munkát folytatjuk, csak egy másik cégnél. Amint eltűnik az újdonság varázsa, megszokottá válik az az állás is, és szép lassan visszazökkenünk a régi kerékvágásba, és csak idő kérdése, hogy mikor jelentkeznek újra a régi tünetek.

Önazonosnak kell lenni


Váltani bármikor lehet, ám jó ha tudjuk, hogy ez komoly áldozatokkal járhat. Ha önazonosak vagyunk, és tudjuk, hogy mi való nekünk igazán, és felmértük a piaci lehetőségeinket is, el kell kezdenünk dolgozni az álmunkon. Célszerű kidolgozni egy stratégiát. Ha például tanulmányokat kell folytatni a kívánt munkához, akkor az a legjobb, ha még a régi munkánkkal párhuzamosan belevágunk az iskolába. A sok új élmény hatására ugyanis tompulni fog a régi munkánk iránt érzett ellenszenv, és az új ingerek, benyomások energikusabbá tesznek minket. Nem mellesleg pedig biztonságban vagyunk, nem  a légüres térbe ugrottunk ki, hanem megmaradt a védőháló. Ha nem kell tanulnunk, akkor is érdemes egy ideig egymás mellett futtatni a két munkát, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban beválik-e. Ez azért fontos, mert így szintén elkerülhető, hogy túl nagy nyomás kerüljön ránk, hogy aggódnunk kelljen a számláink miatt. Az a legszerencsésebb helyzet, ha nincs tartozásunk, és vannak megtakarításaink, ebben az esetben akár rögtön fel is mondhatunk, mert nem kell tartanunk a napi megélhetési gondoktól.

exhausted-adam

Elkerülhető a kiégés


Amennyiben önazonosak vagyunk, és olyan munkát végzünk, ami a leginkább illik hozzánk, elkerülhető a kiégés. Olyan ez, mint amikor a kisgyermek játszik, abban nem tud kiégni, folyamatosan élvezi. Ahhoz azonban, hogy tudjuk, mi is való nekünk igazán, komoly önismeretre van szükség a szakember szerint. Ennek többnyire még híján vagyunk 18 évesen, de nem is feltétlenül kell kötnünk az ebet a karóhoz, és azt a hivatást végeznünk életük végéig, amit eredetileg megtanultunk az egyetemen vagy főiskolán. Persze akadnak olyan mázlisták is, akik idejében rájönnek, hogy mit is szeretnének, és ki is tartanak amellett úgy, hogy közben élvezik is. Ám a szakember szerint be kell látnunk, hogy ők vannak kevesebben.

Forrás: Felvi.hu

Hozzászólok